EnergoTeam2016. november 04.

Történt ugyanis, hogy már a nyár végi, első ízben megrendezett Feeder Klubcsapat Országos Bajnokságon is tapasztaltunk bizakodásra okot adó jeleket, ugyanis a két nap alatt a csapatnak sikerült egy 5-öst és egy 8-ast horgásznia a 23 fős szektorokban. Nem is az a lényeg, hogy melyikünk volt az, aki ezt kivitelezte, hanem sokkal inkább az, hogy rá tudtunk érezni a pályára, tudtunk találni olyan apró finomságokat, melyekre a pontyok kedvező visszajelzéseket adtak nekünk. Bár a végeredmény nem feltétlenül tükrözte a pozitív jeleket, hiszen „mindössze" 15-ek lettünk a 23 csapatból, de valami mégis azt súgta, hogy bizony a Maty-ér még sok szép emlékkel fog minket megajándékozni.

De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjünk mindent a legelején, ugyanis, ahogy már a korábbi írásaimban is olvashattátok, idén vágtunk bele mi, az Energofish Feeder Team az igazi finomszerelékes versenypecába. Nem meglepő tehát, hogy minden „bejáratott" versenyhelyszín számunkra teljesen ismeretlen volt (némelyik még mindig az), és mindegyiket a versenyeket megelőző edzésnapokon avattuk fel. A sors fintora, hogy ez az „ismeretlenségi" tendencia megszakadt, hiszen a klub ob. után a Maros Mix Feeder Kupára is, ami az idei év utolsó pontszerző versenye volt, a Maty-éri evezőspályán került sor. A csapatot ezúttal hárman képviseltük, Kovács Béla, Lázár Józsi és én, illetve természetesen velünk tartott Lukácsi Béla is, aki nélkül valószínűleg semmilyen esélyünk nem lenne eredményt elérni, hiszen háttérmunkája aranyat ér! De erről még később lesz szó…

Tibi sajnos most nem tudott velünk tartani

Mint minden pontszerző verseny előtt, most is több nap állt a versenyzők rendelkezésére, arra, hogy megismerjék a pálya aktualitásait. Józsi és Béla már csütörtökön is tréningeztek, és bizony nem sok jóval kecsegtettek az esti telefonbeszélgetésünk alkalmával. Sajnos nagyon kevés pontyot fogtak, kárászból is csak néhányat, de a törpe sem evett rendesen, bármennyire is nehéz ezt elképzelni. Tovább nehezítette a helyzetüket, hogy gyakorlatilag egész nap esett az eső, és sajnos a pénteki napra sem kaptunk sokkal jobb híreket időjósainktól. Vegyes érzelmekkel keltem tehát útnak péntek kora reggel, tejködben, esőben, nem túl ideális körülmények között. Szerencsére azonban sikerült épségben megérkeznem Szegedre, ahol a többiek már vártak. A pénteki edzésnapon a pálya első harmadának végén tudtunk gyakorolni, ennek persze nem volt túlzottan sok jelentősége. Mindhárman más-más keverékekkel kezdtük meg a pecát, és abban bíztunk, hogy felhasználva csütörtöki és a nyári tapasztalatokat, a nap végére sikerül valamit kitalálnunk, amivel helyt tudunk állni a 138 fős, 4 ország legelismertebb horgászait felvonultató mezőnyben.

Ismét fel volt adva a lecke, hiszen a hazai és a környező országok élversenyzői ülték be a pályát

Szerencsére a pénteki nap már biztatóbban sikerült, hiszen az egész pályán, ha nem is drasztikusan, de megnőtt a fogott pontyok darabszáma, és egyre inkább úgy tűnt, hogy ez is egy pontyos verseny lehet, hiszen néhány kárásztól és törpeharcsától eltekintve más halfaj nemigen került szákba. Sikerült az etetőanyag tekintetében is közelebb kerülnünk a remélt megoldáshoz. Mindhárman úgy láttuk, és telefonon Benzár Zsolt is megerősítette, hogy mindenképpen sötété tónusú, de nem feltétlenül a nyári időszakban megszokott durva őrlésű kajában kell gondolkodni. Ezt természetesen tovább lehetett, sőt kellett is gazdagítani. Végül az alábbi keverék lett a befutó, amit a két nap során használtunk: 1 egység fekete színű, édeskés, pontyos etetőanyag, 0,5 egység Benzár őrölt kukoricapogácsa, 2 marék Benzár sárga angolmorzsa és a lehűlő vizekben elmaradhatatlan édesítőszer. A kosaras keverék tehát adott, azonban akik jártak már korábban a Maty-éren, esetleg olvastak beszámolókat itteni finomszerelékes versenyekről, azok jól tudják, hogy nem kevés csemegekukoricát is szoktak használni a horgászok. Ez tény, viszont ez elsősorban a nyári időszakra vonatkozik. A lehűlő vizekben már a pontyok sem táplálkoznak olyan intenzíven, ezért többet ártana, mint használna, ha a nyári versenyeken megszokott mennyiséget vinnénk be csemegekukoricából is, ezért „mindössze" 4 dobozzal készítettünk elő magunknak fordulónként a sárga pontycsemegéből. Ha most is augusztust írnánk, akkor a cikk etetőanyagokkal kapcsolatos része most minden bizonnyal véget érne, de erre a versenyre bizony október elején került sor, így nem szabadott figyelmen kívül hagynunk az élő csalikat sem. Nagy dilemmát okozott, hogy vigyünk-e be például etetőszúnyogot, esetleg csak tűzőt, de a csonti és pinki jelentőségében is nehéz volt zöld ágra vergődnünk. Végül, mivel több versenyzőtársunktól is azt az információt kaptuk, hogy a sok élővel kizárólag törpét tudtak fogni, ezért úgy határoztunk, hogy nem használjuk ki a megengedett 2,5 literes limitet, hanem mindössze 3-4 deciliter csontit és a megengedett tűzőszúnyogmennyiséget visszük be.

Lehűlő vizeken egyértelműen a sötét színű etetőanyagok kerülnek előtérbe

Kardinális kérdés továbbá a távolság. Az edzésnapokon igyekeztünk a három, korábban már részletesen bemutatott opciót (part alatti peca, féltáv és bójasor) legfeljebb kettőre szűkíteni, hiszen úgy gondoltuk, hogy ennyit még nagy biztonsággal tudunk etetni, illetve karbantartani a fordulók során. Végül saját tapasztalatainkat és a riválisoktól ellesett megoldásokat összegezve arra jutottunk, hogy a középvizet (15-18 méter) és a bójasort (~30 méter) fogjuk megetetni. Abban azonban, hogy ki melyik távon kezdi a pecát, nem kívántunk konszenzusra jutni, hiszen a megérzések és a jól eltalált váltások szerepe versenykörülmények között felértékelődik. Végül Béla és Józsi a féltávot, én pedig a bójasort preferáltam, és később kiderült, hogy egyik sem bizonyult rossz döntésnek. Végszerelékünk jelentősen nem tért el a nyáron alkalmazottól, most is a lehető legrövidebb, 50 centiméteres előkéket használtuk, 0,16-os és 0,14-es Benzár Mono Leader zsinórra kötött 14-es és 16-os horgokkal. Nálam annyi különbözött, hogy én minden esetben kötöttem egy 10 centiméteres erőgumit is a szerelékbe. Nos, így vártuk tehát az első fordulót, volt elképzelésünk, és ez a legfontosabb, bíztunk abban, hogy sikerül egy szép eredménnyel indítanunk a versenyt, ami hatalmas löketet adhat a vasárnapi napra is. Szerencsére az időjárásnak már a szebbik arcát prognosztizálták hétvégre, így abszolút kedvező előjelekkel várhattuk a dudaszót.

Amíg a szem ellát felkészült horgászok, leírhatatlan az az érzés, amit a dudaszóra várva érez az ember ilyenkor!

Szombat reggel nagy várakozásokkal gyülekeztek a versenyzők, mindenki bízott abban, hogy az előző napok etetésének hatására egyre több és több hal érkezik a pályára. A sorsolás nagyon profi módon zajlott, gyakorlatilag mind a 138 versenyző kihúzta a helyét negyed óra alatt. Mi mindhárman a pálya középső harmadába kerültünk, szerencsére azonban külön szektorokba. Kényelmesen elkészültünk 9:50-re, amikor végre nekiláthattunk az etetésnek. Úgy egyeztünk meg, hogy egy viszonylag nagy alapot juttatunk be mindkét távra, számszerűsítve ez nálam 6-6 dobást jelentett középre és a bójasor elé is. Az etetés során nagyméretű kosarakat használtunk, hiszen az jól látható volt az edzésen is, hogy evett a hal, a versenynapokra pedig általában jelentősen megnő a mennyiségük a pályán, így ez tűnt ésszerűnek.

Alapozás

A dudaszót követően azonban nem minden a tervek szerint alakult. Innentől elsősorban saját tapasztalataimat tudom megosztani veletek. Sajnos az eső dobások abszolút eredménytelenek voltak, hiszen sem nekem, sem a környékemen ülő sporttársaknak nem sikerült értékelhető halakat fogni. Gyakorlatilag néhány törpeharcsafogástól eltekintve mozdulatlanok voltunk mi, és botjaink spicce is.

Ez volt a jellemző látvány az első órában, nagyon kevesen tudtak pontyot fogni

Ahogy haladtunk előre az 5 órás fordulóban, egyre több helyen lehetett látni, hogy görbül a bot, egyre többen tudtak pontyot, sőt akik igazán eltalálták a halak ízlését és volt is előttük hal, pontyokat szákba terelni. Szerencsére nálam is megtört a jég, sőt azt az információt kaptam Bélától, hogy a többiek is elkezdték húzni a közepes méretű pontyokat.

Másfél óra után emelhettem rá egy szép pontykapásra,…

…melynek eredménye egy szép, kb. másfeles potyka lett.

Józsi ezzel a hallal indult el egy nagyon jó irányba vezető úton!

Gyorsan sikerült még egy ponttyal gazdagítanom aznapi zsákmányom, viszont arról közel sem beszélhetek, hogy ütemesen tudtam fogni a halat. Sajnos, mint utóbb kiderült, egy nagyon haltalan részen ültem, kizárólag a szektorom másik végében tudtak 7-8 kilónál több halat fogni a versenytársak. Nyilvánvaló volt, hogy minden kárásznak, sőt még törpeharcsának is komoly jelentősége van, annyira meg kellett szenvedni minden kapásért. Nekem végül 4 pontyot sikerült elcsípnem néhány törpeharcsa és egy kárász mellett, ami a szektor 9. helyére volt elegendő a 14-ből. Túlzás lenne azt állítani, hogy örültem ennek az eredménynek, azonban a versenypeca ilyen, nagyon apró dolgokon múlhat a siker. Ezzel nekem a kimagasló eredmény elérésére nem maradt esélyem, de amint meghallottam, hogy a többiek milyen eredményt értek el, rögvest tovaszállt csalódottságom. Józsi és Béla is kettest horgászott az első fordulóban, így ők nagyon jó pozícióból várhatták a vasárnapi napot!

Egészen pontosan a következő volt tehát a helyzet szombaton: • Béla: 11 150 gramm, szektor 2. hely • Józsi: 12 070 gramm, szektor 2. hely • Én: 5010 gramm, szektor 9. hely

Az esti megbeszélés során kiderült, hogy a többieknek működött az előre kigondolt taktika, viszonylag nagy kosárral horgászva, kivárásra játszva tudták becsapni a pikkelyeseket. Egyetlen apróság volt, amire felkaptuk fejünket, mégpedig az, hogy Béla a végén már kizárólag csontival tudott pontyot fogni. Ezt Józsival furcsálltuk, hiszen mindketten azt vettük észre, hogy amint élő csalit tűztünk a horogra, fél percen belül törpének „örülhettünk". Ismét bebizonyosodott tehát, hogy mekkora különbségek lehetnek még egy teljesen egyenletesnek tűnő pályán is.

Vasárnap újult erővel indultunk az evezőspályára, bíztunk abban, hogy a szombati taktika a verseny második fordulójában is működni fog. A sorsolás most is pillanatok alatt lezajlott, így ismét bőven maradt időnk megreggelizni, átbeszélni a taktikát, valamint elkészülni a fordulóra. Vasárnap már nem sikerült teljesen egy kupacba húznunk, csapatvezetőnk fogta is a fejét, hiszen tudta, hogy nem kevés séta vár rá így a nap folyamán. Nekem a szombatihoz hasonlóan indult a nap, hiszen sem én, sem szomszédjaim nem tudtak igazán halat fogni. Bosszankodtam is emiatt, hiszen nagyon szerettem volna javítani a kevésbé jól sikerült első nap után. Mindenesetre próbálkoztam becsülettel, sikerült is fognom délig 3 pontyot és 1 kárászt, néhány törpe kíséretében, amivel a szektor első 5 helyének valamelyikére tettem magam (természetesen a Lukácsi Bélától kapott információknak köszönhetően). Hasonlóan álltak a többiek is, viszont számukra egy 5-ös nem lett volna elegendő a hőn áhított szép eredmény eléréséhez, így valamit ki kellett találnunk.

: Remekül küzdöttek a pontyok a hideg víz ellenére is, igazi kihívás volt a finom szerelékkel partra segíteni őket!

Béla hát gondolt egyet, és felhívta a nálunk sokkal tapasztaltabb, a Maty-éren már számos nagy sikert elérő Benzár Zsoltot. Elmondta neki, hogy mi a helyzet, mit látunk és tapasztalunk, és kikérte a véleményét, hogy esetleg mivel lenne érdemes próbálkoznunk. Bizonyára ezen most mosolyog egyet mindenki, gondolván, hogy, ugyan mit lehet mondani több 100 kilométer távolságból, pláne egy ilyen rangos versenyen. Nos, én sem bíztam túlzottan abban, hogy kaphatunk olyan információt, ami gyökeres változást hozhat, de mivel én voltam a legrosszabb eredménnyel rendelkező versenyzője a csapatnak, így természetesen vállaltam, hogy kipróbáljam a Benzár Zsolt által javallott technikát. Az elmondott információk lényege a következő volt: sokszor előfordult már, hogy lehűlő vízben az utolsó versenynapon a ponty már nem reagál önmagában az etetőanyagra, pláne nem a kukoricára, hiszen minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a könyökén jön ki, ezért ilyenkor érdemes teljesen túlaromázott etetőanyaggal megtölteni a kosarat, hiszen így még a már jóllakott halak érdeklődését is fel tudjuk kelteni. Jelen helyzetben ez azt jelentette, hogy Benzár Big Fish aromával fújtuk meg jó alaposan a megtöltött kosár külsejét, illetve még egy nagyon fontos dolgon változtattunk, elkezdtünk csonti csokorral csalizni. Elsőre kissé hitetlenkedve hallgattam mindezt, hiszen mindezidáig csak törpeharcsát sikerült fognom csontival, de veszítenivaló híján elkezdtem a fentebb tárgyalt technikát alkalmazni. Az első „túlaromás-csontis" dobás, hatalmas meglepetésemre, törpeharcsát adott. A második is. Legalább gyakorlom a törpézést – gondoltam magamban,- egyszer még jól jöhet. Azonban harmadszorra már egy szép kárászt sikerült fognom. Na, és ettől fogva szinte minden dobásomra ponty jelentkezett. Alig akartam hinni a szememnek, de újra és újra, egyre rövidebb időn belül elcsavarták a pikkelyesek a spiccem. Az utolsó fél órában annyira felgyorsultak az események, hogy kapás kapást ért.

Egyre többször játszódott le ez a jelenet, miközben körülöttem mindenki más csak szenvedett

Nagyon örültünk Bélával, hogy ez ilyen szépen működik, így természetesen rögvest megosztotta „a tutit" a többiekkel is. Erre utaltam az elején, hogy Béla nélkül, egyrészt, ezt az információt biztosan nem kapjuk meg, másrészt, ha egyikünknek sikerült is volna valami hasonlóra rájönnie, egészen biztosan nem tudta volna azt megosztani a többiekkel. Gondolom, mindenki számára jól látszik, hogy miért is csapatjáték a peca! Szerencsére nemcsak nekem, hanem Józsinak is sokat segített ez az információ, hiszen, bár ő egyébként is tudott viszonylag sok halat fogni, de a verseny végére nagyon felgyorsult nála is a fogás üteme, hála a túlaromázott kajának és a csonti csalinak. Kovács Bélának azonban ez sem segített, sajnos most ő ült olyan részen, ahol nagyon kevés hal tartózkodott, márpedig jól tudjuk, hogy ahol nincs, ott nem lehet...

A fordulót a következő eredménnyel zártuk: • Béla: 5950 gramm, szektor 9 • Józsi: 10 470 gramm, szektor 2 • Én: 10 580 gramm, szektor 2

 

Szebbnél szebb pontyokat sikerült zsákmányolnom! Reméltem, hogy a továbbiakban is jönnek a potykák   Józsi szektor kettes terítéke, ami a szombati, szintén kettessel bizony nagyon szép eredménnyel kecsegtetett!

Összepakolás után nagyon vártuk, hogy kiderüljön, mire is volt elég a két napi csapatmunka. Bíztunk benne, hogy Józsi két kettese elég lehet a top 10-be kerülésre. Végül kiderült, hogy joggal bizakodtunk, hiszen Józsi a 138 versenyző közül az összetett 6. (!) helyet tudta megszerezni! Mindannyian nagyon örültünk, hiszen éreztük már a verseny előtt is, hogy ez akár a mi napunk is lehet, és szerencsére valóban az lett. Sikerült olyan etetőanyagot kevernünk, ami mindkét nap remekül működött, emellett a nyáron megtalált, Benzár Big Fish aroma is remekül adta a halat. DE! Ami a legfontosabb, hogy olyan segítségünk volt végig a verseny alatt, ami nélkül esélyünk sem lett volna ilyen szép eredményeket elérnünk. Szeretnénk megköszönni elsősorban Lukácsi Bélának a kitartó háttérmunkát, valamint Benzár Zsoltnak azt, hogy olyan információval segített nekünk, ami végül hozzásegített minket, de főként Józsit egy csodás eredményhez!

A vasárnapi forduló nekem remekül sikerült!   Béla megismételte az én szombati kilencesem

A jól megérdemelt elismerés!

Nem akármilyen társaságban!

Együtt örültünk a sikernek! Józsi 6., Béla 42., én pedig 44. lettem

Talán ez a verseny a legjobb példája annak, hogy milyen apró dolgokon múlhat a siker. Nagyon meg kellett szenvedni minden egyes kapásért, azonban rá is lehetett találni a megfelelő megoldásra, ha kellő kitartással horgászunk, és olyan segítségünk van, mint amilyen nekünk is volt ezen a versenyen. Elégedetten távoztunk tehát Szegedről, csapat szinten horgásztunk négy kettest és kettő kilencest, Józsi top 10-ben végzett és 16 ranglistaponttal is gazdagodott, méltó zárása volt ez az évnek, és egy remek alapja lehet a következőnek, ahol már nem teljesen zöldfülűként vehetjük fel a versenyt a többiekkel. Természetesen itt is szeretnénk gratulálni a dobogósoknak, név szerint Kocsis Lászlónak, Végh Tamásnak és Neacsu Leontinnak, valamint az összes versenyzőnek, aki végigküzdötte ezt a két napot!

Jövőre folytatjuk!

Forrás: Írta: Szabó Bence Képek: Lukácsi Béla


 VI. Energofish Kupa Deseda

VI. Energofish Kupa Deseda

2017-05-02 | Forrás: Kaposvári Sporthorgász Egyesület

Hazai győzelmet hozott a VI. Energofish Kupa. Az idei desedai erőpróba jellegét jól mutatja, hogy egyik reggelre mínusz két fokig süllyedt a hőmérő higanyszála. A harcsák népe is inkább csak ifjakat küldött mutatóba ... A horgászbarátságok ugyanis jól állták az időjárás viszontagságait és a névadó szponzor ezúttal is kitett magáért. Ráadásul vasárnap négy Bélának a fülét is meghúzhatták a résztvevők, bár egy termetesebb halnak minden...


FEHOVA programok 2017

FEHOVA programok 2017

2017-02-06 | Forrás: EnergoTeam

Az esztendő első és egyben az egyik legnagyobb horgászkiállítása napokon belül megrendezésre kerül. Nézzük milyen programokat ajénlunk neked! Hatalmas választék, még nagyobb érdeklődés Horgász színpad HORGÁSZ SZÍNPAD  Koós Feri neve legendának számít a legnagyobb hazai ragadozóra horgászók között, érdekes előadás keretében leshetitek el Ti is a harcsás alapokat. Minden szavára érdemes figyelni! (Az előadások kb. 20...


X. Jubileumi Ho-Hó Páros Pergető Kupa Szikra, Tőserdő

X. Jubileumi Ho-Hó Páros Pergető Kupa Szikra, Tőserdő

2016-11-11 | Forrás: X. Jubileumi Ho-Hó Páros Pergető Kupa Szikra, Tőserdő

A verseny most is regisztrációval, reggelivel indult reggel 6 órakor a Sarokház étteremben, majd egy rövid szabályismertetés és az indulási sorszám kisorsolása után mindenki elfoglalhatta a számára legmegfelelőbb csónakot és 8-13 óráig dobálhatott. A halakat a már megszokott módon mérlegeltük (minden megkezdett cm után 1 pont jár), majd halanként plusz 10-10 pontot adtuk. Ezek alapján alakult ki a végső eredmény. (lentebb olvasható) A...


Duplakukac HE első horgászversenye!

Duplakukac HE első horgászversenye!

2016-11-07 | Forrás: Duplakukac

Nap mint nap hallani, hogy tavasztól őszig, szinte minden hétvégére jut egy horgászverseny. Bátran állíthatom, hogy szinte minden horgász megtalálhatja a szenvedélyének megfelelő versenykategóriát, még azok is, akik nem szeretnek versenyezni, de a hangulatért és a barátokért mégis elmennek, hiszen kipróbálhatják a „titkos" csalikat és etetőanyagokat. Egy baráti beszélgetés ötlete valósult meg idén nyár végén. A Duplakukac...


Beszámoló a horgász ötpróba versenyről

Beszámoló a horgász ötpróba versenyről

2016-10-17 | Forrás: Biri Imre

2016-08-30 Második alkalommal tartottuk meg a Horgász-suliprogram részét képező Horgász ötpróba verseny megyeidöntőjét. A versenyen kilenc településáltalános iskoláinak legjobb kishorgászai, kiélezett küzdelembenmérték összetudásukat.  Újra Rakamaz csapata nyerte a versenyt, de már jelentkeztek az új trónkövetelők. Itt csak az a csapat győzhetett, akik minden versenyszámban a legjobbak közé tudtak kerülni, ezért külön elismerés...


A spiccbotos horgászat lehetőségei

A spiccbotos horgászat lehetőségei

2016-09-13 | Forrás: EnergoTeam

A spiccbotos horgászat a legegyszerűbb módszer talán a horgászatban, persze vannak határai, mert egy jobb ponty a rövid zászlón könnyen megtéphet bennünket. Természetesen ezeket a határokat kinyújthatjuk, ha ismerünk pár trükköt. Nos, szinte szó szerint megnyújtottuk a spicc botot, a részleteket pedig megtudhatod a legújabb adásunkból. Tartson most is velünk, a premier Szeptember 14-én 20:00-kor kerül adásba, a Fishing and Hunting műsorán, az...


Magazin julius
2017-07-19 22:07:41

Bányatavi pontyozás
2017-07-06 00:32:47

Junius Magazin
2017-06-22 12:28:56