Október egyik napsütéses szombat délutánján egy barátom nagyot gondolt. “Mi lenne, ha kiugranánk pergetni?” - kérdezte. Épp előtte szántam rá magam, hogy beszerzek egy igazi rablózáshoz való felszerelést, de épp máskorra terveztem a pecát. “Két óra és jövünk” - ki tudott volna ellenálni egy ilyen invitációnak?

A hívogató kis patak és a szép idő pergetésre csábít

    Eddig ragadozó halat kizáróla spicc és feederbottal sikerült fognom. Ráadásul mindenféle csalival, csontival, pellettel, kikoricával... Szerettem volna magam próbára tenni pergetésben is. Kinéztem tehát megy megfelelőnek tűnő botot, a Classic Pike Trio-t. A sok feeder és matchorgászat után elsőre furcsa volt, mennyire rövidre és könnyen szállíthatóra sikerült ez a bot, lévén 3 tagos. Ez a pergető botoknál ritka, de nekem most felettébb jól jött!

Jó kis orsó a GB400F, tetszett, hogy a méretéhez képest könnyű is

A zsinórprofilja is megfelelő, jól lehetett dobni vele nagyobb távra is, ha a szükség úgy hozta

    Szereztem még mellé Gold Star twister és villantókészletet. Az orsónak egy megbízható Kamasaki GB400F tipusú kurblit tettem a botra. Ha - ne adja az ég - a pergetés mégsem az én műfajomnak bizonyul, ez az orsó akkor is jó szolgálatot tehet mindenféle finomszerelékes pecaboton.

Egyszerű duplacsomó meghúzás előtt...

...és után. Ebbe hurkoltam a drótelőkét

    Gyors pakolás az autóba, majd irány a patakpart. Izgatottan léptem a vízpartra. Majd eldobtam életem első műcsaliját többé kevésbé a kívánt irányba. 10 perc sem telt bele, és már a kapsátalanságon bosszankodtam, mint afféle komoly rablós spori. Mikor ez eszembe jutott, jót nevettem magamon, de közben meghallotam egy csobbanást nem sokkal lejjebb, a parti náda mellett.

Életem első csukája. Spiccbottal fogtam még a télen

A piros-sárga twisterrel próbálkoztam először

    “Ez biztos rablás volt” - gondoltam és már lendítettem is a twistert. Lassan húztam, kicsit pöcögtetve, ahogy a filmeken a profik. Majd beakadtam. Tudtam, hogy ez is a pergetéssel jár. Előre megbarátkoztam a gondolattal, hogy pár műcsalival könnyebben térek ma haza. Ez valóban így is lett, de a beakadással tévedtem! A képzeletbeli falönk húzni kezdett, métereket követelt magának a zsinórból.

Pecabotom a Pike Trio

Technikai adatai

    El sem tudom mondani, mennyire meghökkentett, ahogy a kis csuka küzdött. Sokkal keményebben, akaratosabban, mint kedvenceim, a kárászok a matchbot horgán - pedig néha ki is hajlítják... -. Igazi élvezet volt a fárasztás minden pillanata! Sajnos nem tartott soká. A 0.25-ös monofil zsinór, a precíz orsó és a gerinces bot gyorsan megnyerte nekem a csatát. A kis csukesz percek múlva a kezemben volt. Ő még nem tudta, hogy nem az életéért küzd, villámgyors fotózás után menhetett is vissza, egyenesen a patak hűs vizébe.

Az első pergetve  fogott csukám!

Többen is kilátogattunk  patakpartra, kiélvezni az utolsó öszi napsugarakat.

    Kezdeti sikereimen felbuzdulva lelkesen dobáltam tovább. Próbáltam újabb és újabb helyeket, mindeközben azon morfondíroztam, miért is nem próbáltam ezt ki hamarabb! Figyeltem a többi sportit a parton, hogyan lendítenek, hova próbálják juttatni a csalit és hogyan tekerik a zsinórt a dobra.

Csak ezeket a csalikat vittem magammal

Ezt a másik kis csukát nyáron  sikerült megakasztani. Pelletre rabolt rá

    Megannyi apró, ellesni való trükk a pergetés boszorkány-konyhájából. Megragadott a módszer egyszerűsége. Hogy van lehetőség egészen rövid horgászatokra is, miközben másra nincs is szükségünk, csak egy botra, pár apróságra és pár műcsalira.

Egy órás sikertelen próbálkozás után erre a twisterre váltottam

Sokáig kisérleteztem itt.

    Aznap nem akadt több jelentkező a vörös-fehér twisterre. Hiába fésültem át a patak többszász méternyi szakaszát. A Nap lassan közelített a horizont felé, rőttes ragyogása bearanyozta körülöttem a tájat, közben a szél lágyan lengette a sárguló faleveleket.

Ezzel a képpel búcsúztam a csodás kis pataktól

    Ismét egy csodálatos horgásznap! Élményekkel gazdagabban bandukoltam vissza a kocsihoz. Biztosra vettem, hogy visszatérek a kis patak partjára, talán összefutok a kis csukával is ott a nádas mellett. Örülnék neki, remélem addigra megnő, megerősödik. Tőlem egészen biztosan nem kell majd tartania!