Öröm volt felismerni, hogy az Energofish polcain sokasodni kezdtek a wobbler márkák, és köztük számtalan jó harcsázó wobblertípus lapul. Összeraktam egy kollekciót a Pó folyós túránkra és nem bántam meg: megismertem pár fogós műcsalit, amely nélkül üresebb lenne ez a világ.
Amikor éppen nem horgászok vele, asztali dísznek sem utolsó… |
Sosem gondoltam volna, hogy a szilikoncsalikban elhíresült Mann’s ilyen ütős wobblereket is gyárt. Talán inkább feketesügerezésre szánták ezt a sok duci wobblert, de istenbizony, olyan szép hanggal toccsannak a vízbe, hogy annak egy harcsa sem tud ellenállni. Mondanom sem kell, csörgős modellekről van szó, kemény műanyag házban, már csak egy fonott zsinóros erősítést kellett végigvezetnem rajtuk és tökéletes harcsázó wobblerek voltak a birtokomban.
Az elején még vacilláltam, hogy a hosszú csőrű vagy inkább rövid nyelves modellekből tankoljak – hiszen elsősorban felszíni pergetésre készültem velük, de erre a gyakorlati próba sem adott egyértelmű válaszokat. Ma már úgy gondolom, hogy ha mindenféle terepre fel akarok készülni, akkor mindkét típust kéznél kell tartanom.
Felszíni Mann’s wobblerek támadnak |
Emlékszem, pár hónappal az olasz túránk előtt már teszteltem a Mann’s wobblereket egy viszonylag sekély vízen. Akkor szó szerint a partmenti növényzetben, alig harminc centis vízben mozogtak a harcsák, és nagyon jól jött, hogy a felszínen járó Mann’s műhal nem merül mélyre: csak egy szép becsobbanást produkált, majd diszkréten elúszott a növényzet felett, anélkül, hogy beleakadt volna. Kis terelőnyelve miatt, alig merült húsz centit (sőt, néha ki is csapott a vízből, ha túl erőszakosan vontattam) – ez más esetben bosszantott volna, de ott és akkor nagyon jól jött.
A Pó folyón ez a mélyretörő típus volt jó | Bevetés előtt kötelezően áthorgoztam őket… |
…hiszen nem erre méretre készültem | Inkább ezekre, minimum |
Persze, amint az olasz harcsákra kezdtem készülni, inkább a nagyobb nyelvvel ellátott, mélyretörő Mann’s-eket készítettem elő. A Pó folyón rendszerint jelentős mélységek vannak már a part előtt is, ilyen helyzetben pedig azt tartom jó stratégiának, ha a beeső wobblert rögtön a mélységek felé indítom – ehhez pedig nagycsőrű modell szükségeltetik. A harcsa többnyire alulról támad a beeső wobblerre, vagy néha csak elindul feléje, és ha a wobbler éppen lefelé halad, jó eséllyel kiprovokálhatunk egy kapást a víz alatt is. És persze nem beszélve arról, hogy a célhalunk többnyire a mederfenéken henyél, ahová ajánlott leküldeni a wobblert, úgy általában is.
Épp csak hogy megismerkedtünk |
Máris elváltunk |
A Pó folyón néha 7-9 méteres gödröket is jelzett a radar, de jellemző volt a 2-3 méteres mélység közvetlenül a part előtt. Mondanom sem kell ez az igazán ideális harcsapergetős pálya! A hatékony meghorgászásához viszont jól kell megválasztanunk a wobblert. Folyton olyan műcsalit kerestem a dobozomban, amely már az első méteren leküldhető a fenék közelébe, és ekkor jelentett plusz segítséget a Kamasaki többrészes, duci wobblere, amelyet ezévben fedeztem fel magamnak. Fürgén lekúszott akár 3-4 méter mélyre is, a vezetés közben kiadott csörgése pedig igazi mennyei muzsika volt!
A Kamasaki kétrészes bébiwobblere is ütős darab | Éjszakai horgászataim egyik helyszíne a Goro, a Pó mellékága |
A nagy Pó folyón adódtak 8-9 méteres mélységek is… | …miközben éppen alacsony volt a vízállás |
Nagy harcsákra készültem, emiatt nem csak a horgokat és kapcsokat cseréltem a legdurvábbra, hanem a botokat és orsókat is. Nagyon jól jött a Ryobi új orsó szériája, hiszen ebből az Arctica modell tartalmazta azokat az 5000-6000-es méreteket, amivel már biztonságban érezhettem magam. A nagy orsó másik előnye, hogy sok fér rá a vastagabb fonottból – ebben sem cicáztam: 41-es TUF XP került a 6000-es Arctica dobjára, botból pedig egy 100-200 grammos Spin Blade modellt társítottam.
A kis harcsák, ahogy jöttek… | …úgy mentek is vissza |
Ez már egy értékelhető példány volt | Nem volt kivétel: őt is visszaengedtem |
A kisebbekre működött a lip grip | A nagyobbak kivételéhez viszont már kesztyűt kellett húzni |
Utólag értékelve, talán kissé túllőttem a célon, hiszen ilyen durva felszerelésen éppen a kapcsok, horgok és karikák váltak gyenge láncszemmé, sok esetben ki is hajlottak. Az összhang hiánya folyton görcsben tartott, egy-egy rendesebb harcsa fárasztása közben szívesen átváltottam volna egy picit lágyabb botra, amely többet enged, ha megszalad a hal. Egy egész éjszaka dobálás után pedig már a grammnyi különbségeken elmélkedtem, amely egy 5000-es és 6000-es Ryobi között adódhat. Tényleg szívesen váltottam volna egy finomabb cuccra.
Kizárólag Ryobi orsókat dolgoztattam | Friss kedvencem, az Energo Team Mesh Big Game bot egy Ryobi Oasys orsót kapott |
Ezt a zöld botot a Fehován vettem kézbe először |
És csillogását többé nem tudtam kiverni a fejemből… |
Általában hajnalban jött el az a pillanat, amikor a sokkal könnyebb (és mellesleg szebb) Energo Team Mesh Big Game botra váltottam át, mintegy pihenésképpen. Ezt a gyönyörű zöld botot a 2011-es Fehován pillantottam meg először, szerelem volt első látáí 0sra! Már akkor tudtam, hogy amint legközelebb harcsapergetésre indulok, ezt a botot mindenképpen magammal viszem. Bőven voltak közös élményeink, amikor pedig eseménytelen reggeleket kellett átélnem, hát a Mesh Big Game zöld szöveteiben gyönyörködtem. A túra végére teljesen összeálltunk. Mint két kicsi legó.
Horgászat a Pó folyón: www.pofolyo.hu
Az utóbbi hetekben a természet elkezdett éledezni és a tavaszi időjárás is már megmutatta magát. Ennek köszönhetően a körülmények ideálissá váltak ahhoz, hogy elkezdjem a 2024-es horgász szezont. A Törökbálinti Horgászparkot vettem célba azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nagy testű halakat is eredményesen horogra lehet csalni kifejezetten kisméretű csalikkal. A Törökbálinti Horgászparkot methodos körökben azt gondolom...
A spiccbotos horgászat mindig is a legkedveltebb módszereim közé tartozott. Gyermekkoromban (sokakhoz hasonlóan) ezzel az úszós módszerrel fogtam meg az első halaimat és mind a mai napig szívesen nyúlok az orsó nélküli botokhoz. A FeHoVa kiállításon találkoztam először a CARP EXPERT új spiccbotjaival és a SCOBAR névre keresztelt típust kézbe véve egyből éreztem, hogy egy pazar eszközről van szó... Hol vannak már azok az idők, amikor bambuszbottal...
Szeptember második hétvégéjét már nagyon vártuk a srácokkal. Mindannyiunk gondolata, napokkal az indulás előtt, Csehország egyik legszebb és legszerethetőbb pontyos vizének partjára kalandozott. Teljes joggal, hiszen azoknak az estéknek a hangulata semmihez sem hasonlítható: a levegő lehűl, pára borít mindent, a természet zaja elhalkul. Majd a pontyóriások sorra, egymás után csobbannak bele a katlovi éjszakába. Isten hozott valóság! Az előzetes...
Megújult külsővel és minőségben kerültek forgalomba a Carp Expert márka zsinórjai. A tetszetős piros csomagolás messziről megismerhető, de természetesen nem csak ezért érdemes kézbe venni őket. A Specialist és Power család 4-4 tagja között mindenki megtalálja a számára megfelelőt. A piros csomagolás szép és figyelemfelkeltő. A legtöbb horgász a zsinórok szakitószilárdságának adatait nézi, amikor választ. Természetesen így is remek...
A csapat idén is részt vesz a Nőtincsen megrendezésre kerülő harcsafogó versenyen. Ebben a cikkben bemutatom a 2023-as versenyünket és tapasztalatainkat. Kezdő harcsásoknak pedig egy kis iránymutatást és felkészülési javaslatokat egy harcsás versenyre. A tóról néhány érdekesség: Nógrád megyében található ez a gyöngyszem. Ezt a körülbelül ötven hektáros tavat a Lókos-patak felduzzasztásával hozták létre 2000-ben. Alapvetően a tó árvízvédelmi...
Az első, erős napsugarak megjelenésével a horgászok zöme óvatosan ugyan, de megjelenik a vízparton. Ebben az időszakban, amikor még a vízhőfoka nem éri el az 5 celsius fokot, nehéz kapásra bírni a halakat. Kiemelt fontosságú az átgondolt tudatos horgászat. Alig vártam, hogy kijussak a vízpartra és horogra csaljam a holtág pontyait. Szeretem a tél végi és tavasz eleji horgászatokat, sokat lehet taktikázni, talán ilyenkor tud a legtöbbet fejlődni az ember....