Télen is bolognai
Megjelent: 2011. március 04. | Forrás: Halmos Mihály | Írások


Vidám napsütéssel, enyhülést hozó kósza szellővel köszöntött ránk a február. A kora tavaszt idéző tizenegynéhány fokos meleg sok energiával töltött fel, nagy reményekkel vágtam hát neki csatornaportyáimnak. Mi, horgászok, a vizek szerelmesei túl könnyen elhittük a ciklonok jóleső játékát, a tél utolsó hónapja azonban nem engedte sokáig, hogy bárki is gúnyt űzzön belőle. Napok múlva újra zord tél lett. Valentin napjára már jócskán lehűlt a levegő, a csapadék is hó formájában jelentkezett, szinte amnéziába űzve a hónap elejei rövidke tavasz emlékét.


Birkának birka. Nade ekkora?


A következő, nem várt napsütéssel kecsegtető hétvégén indultam újra kedves kis folyóm felé. A pergető felszerelés és a műcsalis dobozok otthon maradtak, hiszen tilalom lévén nem ildomos ilyenkor háborgatni a nászát élő csukanemzetséget. Erre való tekintettel most a békés halak fogását céloztam meg elsődlegesen.
A csatornához vezető, sáros földút ismerősen kanyargott előttem, nem messze riadt őzek menekültek a biztonságot jelentő távoli erdő irányába. A rossz út beljebb már nem tette lehetővé a kerékpár tekerését. Leszállva, az első kerék forgását szuggerálva toltam magam mellett a felmálházott vasat, amikor szinte a semmiből előbukkanva egy hatalmas birkahátsó meredt rám, falként zárva le a keskeny utat előttem. Hirtelen nem tudtam, hogy a látványtól megijedjek, vagy nevessek, de jobbnak láttam, ha gyorsabban folytatom utamat a kiszemelt horgászhely felé. Nem akartam, hogy a „kedves” állat elhamarkodottan kapcsolatokat kezdeményezzen…


Csodálatos hangulatot, meghittséget
és nyugalmat árasztó a téli vízpart is


Mire a folyóhoz értem a szél szétkergette a fölöttem sorakozó felhőket, sőt erejéből is sokat veszített a hűs fuvallat. Ragyogó napsütésben, aranysárga színben fogadott a náddal szegélyezett téli vízpart. A mögöttünk álló éjszakai fagyok hártyajeget vontak a sekélyebb part menti langó tükrére. Az általam jól ismert szakasz legmélyebb részén terveztem a horgászatot. Bíztam benne, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a halak szívesen választották most is téli tartózkodási helyüknek az erősen szabdalt meder 4 méter mély vizét.


Kifogástalan minősége, verhetetlen ár-érték aránya
bárki számára elérhetővé teszi az E.T. Excalibur Bolo-t


A magas vízoszlop és a közepes erejű áramlás különösen indokolttá tette a bolognai bot használatát. A hat méteres E.T. Excalibur Bolo sejthetően jó választás volt erre a célra. Az a fajta bot, melyhez már az első kézbevételkor - látva minőségi anyagát, kiváló felépítését és könnyűségét -, nagy reményeket fűz az ember.


Ultralight SIC gyűrűk. Rajtuk semmi nem fog múlni


Kicsit fázva, de a megszokott mozdulatokkal gyors tempóban állítottam össze szerelékemet, amit talán már indokolatlanul is – rám jellemző módon – túlfinomítottam. Az orsóra a csaknem teljesen átlátszó, extra lágyságú E.T. Specialist Bream zsinór került 0.14-es méretben. A 3 grammos kétpontos versenyúszót hat darabból álló sörétólommal súlyoztam ki, majd legalulra jelzőként két kicsi került harminc centire a főólmozástól. Az egészen vékony, tízes előkezsinórra 16-os japán Fudo horgot kötöttem.


Nélkülözhetetlen kiegészítői a bolognai botos horgászatnak. Időt takarítunk meg, ha szerelékeinket már előzőleg otthon elkészítjük


Jól látható, hogy a kiváló minőségű horogra miként lehet feltűzni
a csontkukacot. Ennél természetesebben nem tudjuk felkínálni


Mielőtt felcsaliztam volna, több próbaúsztatást is végeztem az ereszték pontos meghatározása érdekében. Az áramlás nem volt erősnek mondható, és szerencsére enyhe visszatartással tudtam szerelékemet irányítani egy nagyobb kiszélesedés miatti visszaforgó belső - vagyis sodráshoz közeli - íve felé.
A horogra két darab csontkukac került, majd kíváncsian vártam a meder alján lassan mozgó csalira az első jelentkezőt. Néhány eredménytelen kísérletezés után próbaképpen elemeltem a horgot a fenékről úgy húsz centire. Ez a változtatás aztán végre meghozta az első kapást, lassan, egyenletes tempóban merült alá az úszó antennája. A gyönyörű, tenyeres bodorka fogása kezdett megnyugtatni a jó helyválasztást illetően. Néhány társa után már egészen magabiztosan végeztem a dolgomat, hamar vált a kezdeti bizonytalanság önfeledt szórakozássá. Etetőanyag használata nem volt indokolt, hiszen ott voltak a halak anélkül is. Csupán bátorításnak, kapókedvük növelése érdekében juttattam be bizonyos időközönként pár szem csontit, figyelembe véve a vízmélység és a sodrás függvényét annak célba éréséhez.
Igyekezetem ellenére nem tudtam szaporítani a kapások számát. Volt, hogy két-három úsztatás alatt is kapás nélkül maradtam, de megesett olyan is, hogy egymás után jött egy-egy szép keszeg. Kis idő múlva rájöttem, hogy a csapat(ok) változtatják talajhoz viszonyított helyzetüket a vízoszlop magasságában, de hogy ragadozó zaklatása miatt, vagy más okból, az nem derült ki számomra. Ennek tudatában nem volt sok értelme az eresztéket állítgatni, itt is az arany középút elve dominált.
A sokadik kapás és kifogott bodorka után a megszokott ütemhez eltérően - és a hideg víz ellenére - gyors kapással jelentkezett valaki. A reflexszerű akasztás után végre igazán rendes hal dolgozott odalent. Gerinces botom spicce nagyokat rúgva kényszerítette egyre feljebb a szépséges jászt. Kellett neki egy kis idő, míg végre a víztetőn megnyugodva alátolhattam a merítőhálót.


Jászportré


Bárcsak gyakoribb vendég lenne nálunk (jász egész alakos)


A biztonság kedvéért a bevágások után ugyanazzal a mozdulattal – kihasználva maximálisan a bot gyors karakterisztikáját - húztam el a halakat a kapás helyszínéről, kevés esélyt adva nekik arra, hogy esetleg pánikot keltsenek az óvatos csapatban. Ennek érdekében a fárasztást is mindig a víz felsőbb régiójában végeztem.
A termetes jászt két kisebb társa követte, majd ismét a bodorkák percei következtek. A sorozatot egy nagyon jó hal akasztása szakította meg, komoly súly alatt dolgozott az érzékeny bolognai. Rövid viaskodás után megkönnyebbült a készség, feltételezhetően a vékony hártyát fogó horog kipattanhatott a hal szájából.
Ezután karikakeszegek fogásai tették színesebbé a horgászatot, majd egy lassú, jól kiszámítható kapásban merült víz alá az érzékeny úszó. Az akasztás ült, a bot hajlása szebb halat sejtetett. Semmit el nem kapkodva, komótosan rótta köreit félvíz táján egy termetes ezüstkárász. A vékony előkezsinór, no meg az apró horog miatt sem kényszerítettem magam felé a kelleténél szigorúbban, a finom pálca, no meg az idő nekem dolgozott.


Biggyedő szája szomorúságra vall,
biztosan ő is nagyon várja a tavaszt


Jász és kárász ugyanarról a helyről. Vajon később,
a melegebb vizekben is kedvelni fogják egymás társaságát?


A halfogás örömével hamar telt a délután, sajnos az idő amellett, hogy dolgozott a javamra, rohamosan fogyott is. A fáradt februári Nap utolsó sugarai simogatták a Bakony nyugati rögeinek csúcsait, jelezve ezzel a közelgő estét. Szákban raboskodó halaim türelmetlenül várhatták a fényképezést, mert a vakuvillanás után vízbe engedve őket sietve úsztak vissza az életet jelentő mély részek felé. Az élmények, a téli vizek meghitt varázsa arra inspirált, hogy a sorozatot folytatni kell…


Emlékezetes téli keszegezés volt



LÉTRA HL
140 Ft
A pazar SCOBAR
Megjelent: 2024. április 06. | Forrás: Ország Bálint | Írások

A spiccbotos horgászat mindig is a legkedveltebb módszereim közé tartozott. Gyermekkoromban (sokakhoz hasonlóan) ezzel az úszós módszerrel fogtam meg az első halaimat és mind a mai napig szívesen nyúlok az orsó nélküli botokhoz. A FeHoVa kiállításon találkoztam először a CARP EXPERT új spiccbotjaival és a SCOBAR névre keresztelt típust kézbe véve egyből éreztem, hogy egy pazar eszközről van szó... Hol vannak már azok az idők, amikor bambuszbottal...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake I.
Megjelent: 2024. március 30. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Szeptember második hétvégéjét már nagyon vártuk a srácokkal. Mindannyiunk gondolata, napokkal az indulás előtt, Csehország egyik legszebb és legszerethetőbb pontyos vizének partjára kalandozott. Teljes joggal, hiszen azoknak az estéknek a hangulata semmihez sem hasonlítható: a levegő lehűl, pára borít mindent, a természet zaja elhalkul. Majd a pontyóriások sorra, egymás után csobbannak bele a katlovi éjszakába. Isten hozott valóság! Az előzetes...

Megújultak a Carp Expert zsinórok!
Megjelent: 2024. március 23. | Forrás: Frankó Zoltán | Írások

Megújult külsővel és minőségben kerültek forgalomba a Carp Expert márka zsinórjai. A tetszetős piros csomagolás messziről megismerhető, de természetesen nem csak ezért érdemes kézbe venni őket. A Specialist és Power család 4-4 tagja között mindenki megtalálja a számára megfelelőt. A piros csomagolás szép és figyelemfelkeltő. A legtöbb horgász a zsinórok szakitószilárdságának adatait nézi, amikor választ. Természetesen így is remek...

Nőtincsi verseny
Megjelent: 2024. március 20. | Forrás: Nieto Ramon | Írások

A csapat idén is részt vesz a Nőtincsen megrendezésre kerülő harcsafogó versenyen. Ebben a cikkben bemutatom a 2023-as versenyünket és tapasztalatainkat. Kezdő harcsásoknak pedig egy kis iránymutatást és felkészülési javaslatokat egy harcsás versenyre. A tóról néhány érdekesség: Nógrád megyében található ez a gyöngyszem. Ezt a körülbelül ötven hektáros tavat a Lókos-patak felduzzasztásával hozták létre 2000-ben. Alapvetően a tó árvízvédelmi...

Hideg vízi pontyok rakóssal
Megjelent: 2024. március 16. | Forrás: Csala Viktor | Írások

Az első, erős napsugarak megjelenésével a horgászok zöme óvatosan ugyan, de megjelenik a vízparton. Ebben az időszakban, amikor még a vízhőfoka nem éri el az 5 celsius fokot, nehéz kapásra bírni a halakat. Kiemelt fontosságú az átgondolt tudatos horgászat. Alig vártam, hogy kijussak a vízpartra és horogra csaljam a holtág pontyait. Szeretem a tél végi és tavasz eleji horgászatokat, sokat lehet taktikázni, talán ilyenkor tud a legtöbbet fejlődni az ember....

Kényelemhez elengedhetetlen
Megjelent: 2024. március 09. | Forrás: Csala Viktor | Írások

     Sokunknak megvan az az emlék, amikor csak felpattantunk a biciklire és irányba vettünk egy számunkra kedves kis vízterületet egy maroknyi horgász felszereléssel, amit bele raktunk egy vödörbe. Sok mindenre volt jó az a kis tároló alkalmatosság. Etető anyagot kevertünk benne és valljuk be elfért benne minden és amikor rá került a tető az volt a mi kis székünk is. A kényelemtől messze állt, de megtette egy kis időre ám, de kellemes volt róla felállni is...