Alapvetően keszegfélék vízközti és fenékhorgászatára fejlesztették ki ezt az úszótípust. Elsődleges célok voltak a tervezésnél a nagy stabilitás (hullámállóság) és a vékony méretekből, könnyű alapanyagok használatából adódó egyedülálló érzékenység. A legnagyobb stabilitás érdekében nagy átmérőjű, de rövid önsúlyt alkalmaztak és az úszótest legnagyobb átmérőjű részét közvetlenül az önsúly mellé helyezték. A szárat vékony sarkanda nádból készítették, nem pávatollból, így nagyon vékony és könnyű antenna beépítése vált lehetővé (a pávatoll, hasonló átmérőben már nem elég erős), ami páratlan érzékenységet biztosít. Az önsúly lamellás kiképzése miatt rugalmasan változtatható az úszótestbe épített súly mértéke. A speciális antennakiképzés miatt rendkívül jól láthatóak az elhúzós, és az emelős kapások is. Nagyon érzékeny úszótípus.