A pergetés felszerelései kezdőknek
Megjelent: 2012. március 14. | Forrás: Székely Zoltán | Írások

Sokat gondolkodtam, megírjam-e ezt a fejezetet. Több szempontból elodázhattam volna, hiszen most jönnek a ragadozó halak ívási tilalmai, a horgászatot nem igazán a pergetéssel érdemes elkezdeni, no meg ez a horgászat legköltségigényesebb ága, de mivel én szeretett hobbimat egy komplex egésznek tartom és az esetleges specializálódást jobbnak látom az általános alapok elsajátítása után megpróbálni, vettem a bátorságot és a gép elé ültem.


Az E.T. Spin Blade 10’ 30-80 gr-os pálca
az igényes kivitel mellett olyan minőséget takar,
mely nagy harcsák elejtésére is alkalmassá teszi.


A másik ok, hogy a kezdők számára itt a legsötétebb az erdő, azaz a hatalmas választékból itt lehet a legtöbb halfogásra alkalmatlan eszközt bevásárolni, aminek az eredménytelen használata már a kezdetekkor eltántoríthatja a pecást a horgászat eme nemes változatától.


Nagy szakitószilárdságú,
pergetésre kiválóan alkalmas fonott zsinórok, süllyedő/sinking/ és teflonbevonatos változatokban.


A pergetés a horoggal történő ragadozóhal fogás azon módja, mikor jobbára valamilyen haltáplálékhoz hasonlító műcsalit vontatunk ingerlően, csévéléssel, vagy vízi járműről /sleppelés/. Régebben pergettek döglött hallal is, de a mai műcsaliknak hatásosabb a vibrációja, ezért többnyire fogósabbak. Hátránya, hogy sűrűn benőtt, akadós vizeken nehezen, vagy nem is alkalmazható, de legalább is nagyon sokba kerül, hiszen nálunk ezek a csalik többnyire rendkívül drágák.


Felül támolygó, alul
körforgó típusú villantók.


Előnye, hogy nagy területet és a víz minden szintjét meghorgászhatjuk, a fogott halat kevésbé sértjük meg, és itt lephet meg bennünket leginkább a csoda, azaz akaszthatunk harmincdekás haltól akár százkilósig. Mesélek egy tavalyi példát erre: egy ismerősöm paducozni indult egy dunai keresztgát ráfolyásához. Beetetett, aztán vele is az történt, amit mostanában én is tapasztaltam, fogott 6-8 halat aztán a gébeket leszámítva órákon át semmi.


A szilikon anyagú műcsalikhoz hosszúszárú, ólomfejes
horgokat használunk, a fejméretét a mélységtől,
az áramlás erősségétől függően arányosan kell változtatni.


A kőgát spicce mögötti forgóban viszont észrevett egy-két balinbuggyanást, és mivel „ráért”, feltett egy műlegyes-szivarólmos szereléket a mindig magánál lévő pergető botjára és dobálni kezdett. Az első dobás nem sikerült, ráadásul a forgó belső szélén éppen akkor spriccelt egy balin, mikor az ólma egész máshol landolt. Gyorsan betekerte és újra dobott, jóval túl a rabláson, hogy pontosan belehúzhassa a még javában gyűrűző loccsanásba. Talán ha hármat tekerhetett az orsó karján, még vagy húsz méterre volt szereléke a céltól, mikor ránehezedést érzett, ösztönszerűen megrántotta botját. Nagy, lomha ellenállással megindult a horgával valami. Először arra gondolt, hogy oldalba kapta a balint, de hamarosan rájött, az még messze van, ez valami más lesz. Nem szaporítom tovább a szót, a balinrablásból egy 19 kilós harcsa lett, mely szintén ott ólálkodott a snecik alatt és rávágott az ólomra.


Különböző mélységben vontatható wobblerek, fent a nagycsőrű mélyebb vízben, alatta a törtcsőrű félvízen,
alul a felszín alatti.


A felszerelésről annyit, mint a fenti, nem egyedi példa mutatja, itt mindenképpen érdemes minőségibb szerszámmal dolgozni, mert nem tudjuk, mekkora hal akadhat horgunkra. A bot, mellyel akár órákon keresztül dobálunk, legyen könnyű, de rugalmasan nagyon erős/kevlár szállal erősített/, kopásálló gyűrűkkel ellátott/sicc/, hossza csónakban 240m-270m, partról 270m-3,30m-ig, nagybiztonságú orsótartóval ellátott.


Az Exkalibur Spin 270-es pillekönnyű pergető bot alig pár deka, de maximálisan terhelhető, különleges nyele nem csak elegánsan tenyérbe illő, az egész napos pergetés minden igényét kielégíti.


Természetesen a pergető orsóval szemben is magasabbak a kívánalmak, rendkívül megbízható fékrendszer, erős terhelést kibíró belső szerkezet, nagy kopásállóságú görgő, könnyen váltható visszaforgásgátló, két fémdob. A negyvenes méretű, ha fonottal dobálunk bőven elég, a nagy áttétel nem szükséges. A pergetésnél elsősorban fonott zsinórt használunk/kivéve fagyban/, mert sokkal nagyobb szakítója miatt fele olyan vastagságúval, sokkal messzebb tudunk dobni.


Nem trükk felvétel, süllőknek szánt gumihallal fogott jókora dévér a Tiszából.


Előnye még, mivel nem nyúlik, sokkal jobban érezzük a csalit és a kapást, hátránya is ebből a tulajdonságából adódik, nehezebb vele a kontaktust tartani, ezért A akciós botot ne használjunk. A fonott zsinórt erősen kell rögzíteni/ragasztás, monofil előtét/ a dob tengelyéhez, különben elcsúszik, körben forog és a megakasztott halat nem tudjuk magunkhoz húzni. Kezdőknek körszövött, minőségi 20-asnál vékonyabbat, különösen akadós terepen, nem ajánlok.


A jóminőségű pergető botok szinte teljes testükben
terhelhetőek, a sok gyűrűn megoszlik az erőhatás,
és a kontaktustartás is könnyebben kivitelezhető.


Most jön a csalik rendkívül bonyolult kérdése. Több fő családja van, mint a villantók, műhalak, szilikon anyagú testek, műlegyek. A villantók két típusra oszthatók: mint a körforgók, melyek jellemzője, hogy a vízben húzásra, egy központi tengely körül forog a mindenféle színűre festett és alakított levélforma, mely szerencsés esetben olyan vibrációt kelt, hogy a ragadozóhal prédának véli. Másik változata a támolygó kanál, itt a különböző görbületűre préselt, ezernyi változatban és méretben kialakított és festett fémlevél maga a test, mely vízben húzáskor, vagy ejtéskor sérült hal mozgásához hasonló rezonanciát keltve ingerli kapásra a halakat.


A Salmo műhalak számtalan variációja közül, a környezeti adottságok figyelembevételével, mindenki megtalálhatja a saját vizére valót.


A forgó változatot nagyobb ellenállása miatt kisebb vízben és felszín közelben is képesek vagyunk vontatni, a támolygóval, nagyobb súlya miatt messzebbre dobhatunk, de inkább a víz középső, valamint alsóbb szintjeit tudjuk meghorgászni. Fogósságuk, a vibráció mellett, meg-megvillanó fényüknek köszönhető, ezért jobbára nappali horgászathoz javasolt, opálosabb vízben a világosabb, míg áttetsző, vízi növényzettel benőtt területeken a sötétebb, színesebb tónusú csalik szoktak inkább beválni.


A műcsalikat ilyen rekeszes dobozokban érdemes tartani, a szilikon anyagúakat színenként elkülönítve, különben megfestik egymást.


A műhalak legismertebb és leggyakrabban használt változatai a wobblerek, melyek nagy felhajtóerejű fából, vagy műanyagból készülnek. Remegő, kacsázó mozgásukat vagy a száj körül kialakított lefelé álló csőrszerű lapka, vagy a fej speciális szöge és a vontatás felfüggesztésének fejrész feletti pontja okozza. A „csőr” nagysága, szöge, formája és a test belső súlyozása határozza meg a csali optimális vontatási mélységét. A kis, lapos csőrűek/súlyozás nélkül/ felszín közeli, az L alakban megtört lapkásak 1-2 méter mélységben, a hosszú, nagy csőrűek több méter mélységű horgászatra alkalmasak.


A szilikon csalikat az USA-ban fejlesztették ki a feketesügér horgászatához, talán a legjobb minőségben máig ott gyártják.


Testük lehet egy, maximum három részes, ez utóbbiak vontatás hatására csuklószerűen vonaglanak, inkább álló vagy lassú vízben fogósak, mert folyásban természetellenesen „túlveret”-nek. Talajközeli horgászatra, már csak igen magas áruk miatt sem igazán alkalmasak, viszont alkonyattól hajnalig, mikor a ragadozóhalak többsége vízközt keresi táplálékát, igen fogósak lehetnek.


A twiszter fejek egy része festett,
ez a három szín ami bizonyítottan nyerő.


A szilikongumiból készült műcsalik közül kiemelném a legismertebbeket, a twisztert és a gumihalat. Ez az iparág oly robbanásszerűen ontja magából az újabbnál újabb csodafazonokat, hogy nem merülnék jobban most bele.


A sokféle, könnyen összeakadó műcsalit a kiegészítő szerelékekkel együtt, érdemes ilyen dobozkában tartani.


Lényegük, hogy egy ólomfejbe vagy testbe beépített hosszúszárú horogra kerül a gumitest, melynek lágy farka szintén a táplálékhalak mozgásának rezonanciáját sejteti. Megjelenésekor olyan sikere volt a süllőknél, hogy a csalihallal horgászók között három-négy halat is lehetett fogni vele, míg azoknak jó, ha egy kapásuk volt. A twiszternek lágy, fátyolszerűen lebegő farka van, míg a gumihal a húzás irányára majdnem merőleges gumikorongban végződik, mely ide-oda veret.


A műcsalik gyors cseréjét, laza
mozgását biztosító kapcsok,
a körforgó villantó zsinór tekerését kiküszöbölő forgókapcsok felkötése
előtt ellenőrizzük nem hajlanak-e ki,
mert ha nem elég erősek az könnyen
csali és halvesztéssel jár.


Ez utóbbi 12-15cm-es példányaival fogják többnyire a kapitális süllőket – ahol még van. Ezek a fenékközeli pergetés jelenlegi legeredményesebb műcsalijai. Igaz ezek is gyakran beszakadnak, hiszen a feneket kopogtatjuk végig velük, de sokkal olcsóbbak a többinél. A horgászat sikere nagyban függ az adott vízterület áramlásának és mélységének optimálisan megválasztott ólomfej nagyságától és a vontatási technikától. Van hogy az egyenletes tekerés a nyerő, van, hogy az emelem-ejtem. Külön érdekessége ezeknek a csaliknak, hogy a zavaros vízben a békés halak is rámozdulhatnak, talán lebegő gilisztának, vagy moszatnak nézik, mert én fogtam már vele, jászt, dévért, amúrt, sőt teknősbékát is!


A különböző méretű szilikon testekhez más-más horoghosszúságú fejet kell használni, a hegy minél távolabb helyezkedjen el tőle, de csak annyira, hogy a farkat ne fogja vissza a mozgásában.


A műhalakat készíthetik fémekből is, ezeket pilkereknek, ólomhalaknak hívjuk. Használatuk, súlyuk miatt is, elsősorban a mélyebb vizekben terjedt el/tengerek/, de kisebb példányaival, az ólomhalakkal megegyezően, főleg a balin horgászatánál érdemes foglalkozni.


Ahol gyakori a csuka veszély, érdemes wolframszálat,
vagy köthető előkét a csali elé tenni,
hogy meg legyen a zsákmány is és megmaradjon a csali is.


Azokat a legyeket is ide sorolnám, melyeket ezek, vagy a szivarólom fölé kötünk, melyek bizony néha, mélyen vontatva, nem csak a balint fogják meg. A teljesség igénye nélkül megemlíteném még a pergetés, a legyezés és a mártogatás kombinációjából származó új módszer műcsalijait is, melyek tollból, fonalakból, szilikonból készült legyek, ügyesen rángatva pulzáló mozgásukkal szintén kapásra ingerelhetik a ragadozóhalakat.


A jól vezetett szivarólom+Grizzly
hármashorog még télen is megfogja a balint.


Biztos tippet adni műcsalikérdésben nem lehet, mert minden víz más és más, annyit azért ajánlhatnék, hogy járjunk nyitott szemmel a vizek partjain, és csak utána menjünk csalit vásárolni. Ahol sok a küsz ott az azt formáló, felszínközeli, könnyű szerszámmal próbálkozzunk, ahol sok a karikakeszeg, széles, ezüstös kanalat húzzunk a mélyben nappal, este hasonló alakú, jól verető műhalat, míg kis vízmélységnél lassan lebegő, vagy forgó villantót, ne pedig nagy ólomfejjel ellátott gumihalat, mely szántja az iszapot, vagy elakad a növényzetben.


A ragadozó halakat többnyire nem szákban,
hanem ilyen szájbilincseken tartjuk.


A pergetésnél érhet minket a legtöbb meglepetés, de azért itt is meg vannak a vízi élet törvényszerűségei, melyeket józan paraszti ésszel kilesve érdemes követni. Először vegyünk a fentiek figyelembevételével minden meghorgászandó terület adottságainak megfelelően két-két fazont egy típusból, aztán amelyik beválik abból érdemes betankolni.

iBite MS Light – Modern, okos eszköz az éjszakai horgászatokhoz
Megjelent: 2021. szeptember 24. | Forrás: Energofish Feeder Team | Írások

Az iBite termékcsaládot aligha kell bemutatni bárkinek is, hiszen a márka okos eszközei és komplex megoldásai évek óta megkönnyítik az éjszakai feeder horgászat szerelmeseinek dolgát. Nem véletlen, hogy az iBite termékszortiment fejlődése töretlen! Az elmúlt hetekben az eddigi legösszetettebb fejlesztést igénylő iBite kapásjelző, az MS Light is megérkezett, melyről az elkövetkező sorokban minden információt megtudhatnak az érdeklődők. Az iBite MS...

Kukoricázás a part alatt
Megjelent: 2021. szeptember 20. | Forrás: Frankó Zoltán | Írások

Hosszú évek óta horgászom nyaranta, ráérős reggeleken, Kiszomboron, a Vályogos-tavon, kukoricával, magmix-el, etetve pontyra. Ennek igazi fegyvere egy rövid feederbot. Nekem a 3,30-as Concourse és Universal feederek a kedvenceim. A két bot. Magam is erjesztek kukoricát, de egyre többet használok kész, előre csomagolt magmixet, ezek kitűnőek és sokkal kevesebb rosszalló pillantást kapok otthon. Csalizni is válogatok szemeket a zacskóból, illetve...

Mezei domolykók
Megjelent: 2021. szeptember 18. | Forrás: Ország Bálint | Írások

A kabátos május után nem mertem volna egy fillérrel sem fogadni arra, hogy a nyáron ilyen kemény és tartós hőség lesz. Bevallom őszintén ebben a kánikulában számomra is jobban esett a strand, mintsem a cserkelős pergetés, de az esti mező látványa egyre inkább csábított. Főleg úgy, hogy ott folyik kedvenc folyócskám, melyben nagy élet zajlik ilyenkor, így dacolva a meleggel és a nyakig érő gazzal a mezei domolykók nyomába eredtem… Ezen a szakaszon már...

A nagy zsinórválasztó
Megjelent: 2021. szeptember 15. | Forrás: Szabó Bence | Írások

Az Energofish Kft. kínálatában tengernyi különböző féle-fajta monofil zsinór áll a horgászok rendelkezésére, melyek mindegyikét sajnos én sem tudom próbára tenni. A folyamatosan érkező új típusok közül azonban azokat, amelyek számomra is érdekes, rendre górcső alá veszem, hogy segíteni tudjak személyes tapasztalataimat felhasználva mindazoknak, akik e termékek iránt érdeklődnek. Ennek okán a nemrégiben megjelent Carp Expert zsinórok mindegyikét magammal...

Pink methoddal a Paradicsomban
Megjelent: 2021. szeptember 13. | Forrás: Kubuk-Kiss Alexandra | Írások

Sziasztok! Kubuk-Kiss Alexandra vagyok és lehetőségem adódott kipróbálni a vadonatúj Pink method orsót, a rózsaszín szettem utolsó darabjaként. Tartsatok velem és olvassátok el hogyan is alakult ez a remek hétvége a Hejőkeresztúri Carp and Carp horgászparadicsomban és hogyan állta a próbát ez az igazán csajos szett! A method technika nagyszerűsége az egyszerűségben rejlik. Miből is áll a szett? Kezdetnek vegyük talán a horgászbotot, melyet...

Nyárvégi Topwater
Megjelent: 2021. szeptember 11. | Forrás: Őze Dániel | Írások

Sokaknál háttérbe szorulnak, szélsőségesebb esetben sose kerülnek elő a felszíni topwater műcsalik, pedig a pergetési módszerek között nyáron, illetve az őszi időszak kezdetén az egyik legélvezetesebb és leglátványosabb módszerek egyike a vízfelszíni pergetés, főleg ha olyan szerencsénk vagy szituációnk van, hogy letisztult vízben horgászhatunk. Ekkor igazán látványos és emlékezetes kapások részese lehet bárki. Mégis mire számíthatunk ilyen...